Hozzád menekülök - 14.rész

-Na ehhez mit szólsz? Azt hitted akkora idióta vagyok, hogy nem fogok rájönni, ki is vagy te valójában?-kérkedett Kimi.A lány elsírta magát és fel akart futni a szobájába, de a fiú megfogta a kezét és nagyon közel húzta magához. –Tudod, mit kaphatok én azért, hogy egy bűnözőt rejtegetek a házamban? És mellesleg a vérdíj se kis összeg, amit kitűztek a fejedre. –a lány csak bámulta a földet szótlanul. –Mért nem szólsz semmit? Nem is véded meg magadat?

-Úgyse hinnél nekem!

-Hát ebben igazad van, ezekután hogy tudnék bízni benned? Átvertél, végig hazudtál. Én befogadtalak, ápoltalak és már egész kezdtelek megkedvelni, még a szüleimnek is bemutattalak, erre kiderül rólad, h megloptad az apádat, hogy tolvaj vagy, kitudja mit loptál el tőlem is.-ezt a lány már nem bírta hallgatni-a fiú nem tudja milyen helyzetben volt ő akkor és azt se tudja, hogy azt a pénzt nem is ő lopta el- egy hatlmas pofont adott Kiminek, majd felrohant a szobájába. Ezt Kimi nem hagyhatta annyiban, a büszkesége nem engedte. Felrohant a lány után, aki az agyán feküdt és zokogott.

-Csak egy okot mondj, hogy miért kellett meglopnod az apádat. Miért nem kértél tőle tisztességesen? Vagy nem adott volna?

-Ezt te úgysem értenéd meg.

-De valmit mondanod kell, mégsem rejtegethetek egy körözött személyt.

-Csukass le, gyerünk, adj fel a rendőrségen. - tárcsázni kezdte a telefonon a rendőrség számát.

-Megőrültél? Fel akarod adni magad?-kapta ki a telefont a lány kezéből.

-Nekem már mindegy.

-Dehogy mindegy! Fiatal vagy még. Képzeld, lesittelnek, jó esetben 10-15 év múlva szabadulsz, mit kezdenél már akkor az életeddel?

-A bűneimért meg kell fizetnem, már visszafordíthatatlan, amit cselekedtem.

-Ebben igazad van, visszafordíthatalan, de mindenki hibázik néha- a lány nem értette mit jelentsen ez a hirtelen változás, az előbb még tolvajnak nevezte, most meg így megváltozott a véleménye? – De ilyen magadfajta lányoknak nem a börtönben a helyük.

-Ezzel most mit akarsz mondani?

-Semmit! Én még amúgy mindig nem tudom rólad elképzelni, hogy ilyet tennél. Bár még csak kis ideje ismerlek, vhogy nem gondoltam volna rólad.-és milyen igaza van, a lány legszívesebben most azonnal kitálalt volna Kiminek arról, hogy valójában neki csak annyi köze van az egészhez, hogy fedezte a barátját, akinek a pénz kellett. Mert szerette és azt hitte ezzel nem követ el nagy hibát, majd a pasi lelépett, ő meg ott maradt egyedül óriási teherrel. De nem tehette, nem mondhatta el, megfogadta, h ez mostmár csakis egyedül az ő hibája, a barátját ebből az egészből kihagyja, egyedül kell végig csinálnia.

-És most mit akarsz csinálni?

-Te mit akarsz?-a lány csak megvonta a vállát- Azt szeretnéd, hogy feljelentselek?

-A te döntésed, én csak egy megtűrt személy vagyok a házadban.

-Nem szeretném, hogy a börtönben elpazarold a fiatal korodat, meg a szépségedet, az nem neked való. Ellenben lenne itt valami, ami mindkettőnknek jól jönne.

-Mi lenne az?- kérdezte a lány megtörten.

-Most már hivatalosan is el kéne játszanod, hogy a barátnőm vagy.

-Te megőrültél? Inkább a börtön.

-Oké-emelte fel Kimi a telefont, h tárcsázzon- pedig szerintem egy Forma1es pilóta melletti luxus élet, partyk, fényűzés sokkal jobb egy sötét cellánál. Meg nem kéne semmit tenned, csak néhány rendezvényen megjelenni velem, aztán élhetnéd a magad életét, a börtön az egész más, ott aztán az van, amit előír a szabályzat és még hadd ne soroljam, mondjuk én még sose voltam börtönben, de a filmekből tudom. Szóval akkor tárcsázhatok?

-Ne-vette ki a fiú kezéből a telefont, Kimi arcán önelégült mosoly jelent meg- Mondd el pontosan mit is kéne tennem.- Kimi már tudta, hogy sínen van a terve, így elmondta, hogy nagyjából mik is az elvárásai.

-Csak hogy tudd, ha most nem zsaroltál volna meg, soha az életben ilyenre rá nem vettél volna, én nem szoktam ilyen hülyeségekben részt venni.

-Ó! A kis ártatlan, hogy oda ne rohanjak.-a lány tudta, hogy ezekután azt kell tennie, amit a fiú akar, különben bármelyik percben hívhatja a zsarukat. Ezekután már nem a maga ura lesz, és ez nagyon aggasztotta.

Hozzád menekülök - 13.rész

Miután végeztek az edzéssel, Kimi úgy döntött, beszél a lánnyal, mi is okozta a változást, de a szobában csak a még mindig mélyen alvó lányt találta. Már nagyon kiváncsi volt, miért változott meg a lány, de úgy tűnt, a válaszra még várnia kell. Akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan sokáig.
Reggel Rebecca nagyon korán kelt, akárhogy is akart nem tudott visszaaludni, ezért úgy döntött lezuhanyozik, és készít reggelit, ha már ott van.
Miközben a reggelit csinálta , észre sem vette, hogy nincs egyedül a konyhában. Kimi már egy jó ideje nézte a lányt. Először jutott eszébe, hogy talán nem is olyan jó ötlet kihasználni ezt a lányt. De ezt a gondolatot mindig elhesegette. Inkább finoman megköszörülte a torkát, mire Rebecca össszerezzent.
- Jó reggelt! Nem is hallottam, hogy már felébredtél. - kezdte a beszélgetést megszeppenve Rebecca. Tudta, hogy rá fog kerülni a sor a külsejét ért változásokra ,de mivel nehezen aludt, már ezt is kitalálta.
- Nem akartalak megijeszteni, bocsánat! Amúgy neked is jó reggelt! - volt nagyon kedves Kimi. Rebecca nem értette, hogy most miért ilyen, hisz tegnap annyira más volt. Lehet, hogy csak ki akar szedni belőle valamit?
- Semmi gond! Nem tudtam aludni,ezért csináltam reggelit. Kérsz kávét? - kérdezte Rebecca s letett egy frissen gőzölgő kávét a konyhaasztalra.
Leültek az asztalhoz kikészített reggelihez és csak úgy csevegtek. Rebecca gyomra görcsben volt, mert tudta a magyarázkodást nem kerülheti el, de Kimi nem kérdezett. Csak beszélgettek mindenről az időjárásról, Kimi szüleiről és rátértek Kimi munkájára is. De Rebecca nem tudott tovább várni, tudta, hogy egyszer túl kell rajta esniük, így úgy döntött, hogy a hamarabb a jobb.

-Nem is vagy kíváncsi mi ez a változás rajtam? -kérdezte nyugalmat erőltetve magára, de az asztal alatt a lábai remegtek. És ezt a fiú is észrevette, így inkább nem kötözködött, tudta, hogy a lány, ha már nem bírja, úgyis magától elmondja neki.

-Perszehogy kíváncsi lennék, de látom neked ez kellemetlen, így majd ha eljön az ideje, biztosan el fogod mondani. – a lány nem értette. Ez ugyanaz a férfi lenne, akit tegnap látott Markkal a nappaliban? Nagyon más…kedves.- Én most bemegyek a városba, ha gondolod velem jöhetsz.-Rebecca szinte elfehéredett, félt, h a városban bárki megismerheti.

-Nem, nem….korán keltem, és még kicsit fáradt vagyok, úgyhogy azt hiszem még lepihenek picit.

-Rendben, ahogy gondolod. Esetleg nincs szükséged vmire?

-Nem, köszönöm megvagyok.

-Jól van, akkor én mentem, sietek vissza.-azzal elvette az asztalról az autókulcsot majd becsukta magamögött az ajtót, és távozott.-Rebecca magára maradt, így el tudott gondolkodni a dolgokon. Tudta, hogy nem játszhatja ezt Kimivel egy életen át. Ő se hülye, előbb-utóbb úgyis rá fog jönni, hogy átveri. Jobb ha kieszel valamit és inkább még a mai nap folyamán távozik. Jobb mint később, mikor már fájna a búcsú. Eközben Kimi bejárta a szupermarketet, volt a piacon, vett friss gyümölcsöt. Közben a lányra gondolt, úgyérezte, valami nincs rendben körülötte. Ennek a hirtelen változásnak nyomós oka kellett, h legyen. Kimi már bepakolt az autóba és már épp indítani akarta a kocsit, mikor eszébe jutott, h vesz egy sportújságot, megnézi mi hírek vannak a nagyvilágban.

-Jónapot! Valamilyen sportújságot adjon kérem- míg a nő kereste, hogy mit is adhatna a férfinek, addig Kimi az újságokat nézegette. Mikor megpillantott egy napilapot, elállt a lélegzete. Rebecca díszelgett a címlapon. Gyorsan beleolvasott a cikkbe:

„A rendőrség nagy erőkkel nyomoz a napokkal ezelőtt eltűnt lány után, akit nevelőapja pénzének sikkasztásával gyanusítanak. Bűntársról nem tudnak a nyomozók, így valószínűleg egyedül bújkáll. Folytatás a 6.oldalon”

-Tessék uram, még vmit?

-Igen kérem, még ezt az újságot is számítsa hozzá.

-Rendben.

-Köszönöm, viszlát.-Kimi sietett a kocsijához, hogy végre bővebben is elolvashassa, amit még most se hisz el. A nyomravezetőnek 50 000,- Euros jutalmat ígérnek. Kimi így most már mindent értett, a lány zavartságát, a nagy változást, az állítólagos emlékezetkiesést. Még mindig nem bírta felfogni, hogy egy bűnözőt rejteget a házában. Miután megnyugodott, elindult hazafelé. Nem tudta mit is tehetne, de mire hazaért, már körvonalazódott a terve a fejében. Nem is számított arra, amivel a lány várta. Mikor belépett a házba, a lányt felöltözve találta.

-Hát te hova készülsz?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Kimi én tegnap mindent hallottam, amit Marknak mondtál, arról, hogy hogyan akarsz kihasználni. Én nem tűröm tovább ezt a színjátékot!-borult ki a lány, de nem sejtette, hogy Kimi vissza tud vágni.

-Tudod mit, te beszélsz itt színjátékról? Hidd el, én se bírom már.

-Te miről beszélsz?-hökkent meg a lány.

-Hát erről.-Kimi az asztalra dobta az újságot. Rebecca csak bámulta az asztalon heverő újságot és könnyek gyűltek a szemében, Kimi pedig figyelte a lány reakcióját.

Hozzád menekülök - 12.rész

- Hogy mi?! Te meghibbantál?? - fakadt ki Mark.
- Értsd meg! Végre Stefano, a média, a szüleim, mindenki leszállna rólam és élhetném az életem.
- És ebbe a lány belement?
- Hát tudod...
- Te nem avattad be????
- De igen vagyis...
- KIMI!!
- Na jó nem teljesen.
- Ez meg mit jelentsen.
- Hát hogy megbeszéltük, hogy marad, cserébe rendben tartja a házam és néha eljön velem pár rendezvényre.
- Kimi, nekem ez nem tetszik, nem lesz ennek jó vége és még egy botrány nem hiányzik.
- Miért ne lehetne jó vége? Én segítek neki, ő segít nekem.
- De ezt nem lehet az örökkévalóságig játszani, főleg úgy, hogy nem tud róla.
- De hát a szüleimmel már sikerült elhitetni.Arról pedig, hogy nem tudja, előbb-utóbb ő fogja ajánlani, hogy segít nekem és eljön velem mindenhova és bűntudatból, hogy segítek neki be fogja vállalni a barátnő szerepét.
- És ezt, hogy akarod elérni?
- Hiszen én Kimi Räikkönen vagyok. Ki tud nekem nemet mondani?
- Mondtam már, hogy egy beképzelt, egoista barom vagy? - reagálta le Mark Kimi tervét, ami egy cseppet sem tetszett neki, de hát mit lehet tenni, Kimi mindig is ilyen volt,de miért is ne? Miért is ne lehetne ez az a lány, aki megváltoztatja? Miért ne lehetne a kitalált barátnőből valódi barátnő? Csak még azt nem tudta,ezt hogy fogja elérni
- Mintha ezt már mondtad volna. - mosolygott Kimi - Nem megyünk le edzeni?
- Miért is ne? - azzal elindultak az alagsorba, ahol Kimi konditerme volt.
Rebecca csak szótlanul állt és várta, hogy a két férfi eltűnjön a lépcsőkön. Sok gondolat cikázott a fejében, de a legjobbbsn az foglakoztatta, mennyire félre ismerte a férfit, aki megmentette. Hisz olyan gyengéd volt és rendes, míg itt voltak a szülei s mikor megmentette, olyan más volt. Lehet, hogy csak megjátszotta magát? Ez lenne az igazi Kimi, aki az előbb oly nagy örömmel mesélte, hogy akarja őt kihasználni? Hogy lehet egy ember egy időben ennyire eltérő? Vajon melyik az igazi énje? Rebecca visszagondolt a fürdőszoba incidensre, majd a konyhában történtekre, annyira más volt, mint most s Rebeccának be kellett vallania, hogy az a Kimi igenis tetszett neki, de aki előbb beszélt, mintha egy teljesen más ember lett volna, aki ki akarja őt használni ez nyilvánvaló. Rebecca tudta, még ha Kimi ki is akarja használni őt, mellette marad s hagyja, hisz most nincs más választása és hátha megtudhatja melyik az igazi Kimi...

Hozzád menekülök - 11.rész

Amikor Kimi és a szülei távoztak Rebecca eldöntötte, hogy igénybe veszi a hitelkártyát, amit Kimi hagyott neki, hogy vásároljon magának valamit. Megfogta a hitelkártyát és az autókulcsot, ami egy gyönyörű szép Ferrari Californiát nyitott és elindult az idegen utakon. Első útja, hogy ne uismerjék fel, egy szalonba vezetett,ahol kénytelen volt megválni gyönyörű,hoszzú szőke hajától. A következő útja egy bevásárló központba vezetett, ahol megváltoztatta az öltözködését. Tudta, hogy nem tarthatja meg az eddigi ártatlan kislány kinézetét, ezért nőiesebb és egyben sportosabb ruhákat is vásárolt. Nem tudott ellenállni pár alkalmi ruhának sem, úgy is Kimi szerint ilyenre is szüksége lesz. Az út közben rengeteget gondolkodott, hogy tényleg ezt kell-e tennie, de mindig arra jutott, hogy ez így helyes. A sok járkálástteljesen kimerült, hisz még nem volt teljesen felépülve,ezért egyből hazaindult, hogy pihenjen.

Kimi miután a szüleit sikeresen felrakta a gépre, haza indult. Amint belépett a házba valaki rögtön lerohanta.
- Haver! Nem gondolod, hogy magyarázattal tartozol? - állt fel egy férfi a kanapéról.
- Á szia Mark!Rég láttak. - próbált mosolyogni Kimi.
- Te csak ne mosojogj! Azt hittem a legjobb barátod vagyok!
- Hiszen az is vagy. Min húztad így fel magad?
- Ne vágj közbe!
- Oké.
- Először csak úgy le lépsz a rendezvényről és én meg tartom a hátam miattad már megint,de a miértbe nem avatsz be.
- Ha már itt tartunk,vajon TE miért nem szóltál, hogy jönnek a szüleim?? - lett egyre idegesebb Kimi is. Nem értette, mi üthetett a barátjába, hogy így viselkedik.
- Mert elfelejtettem, olyan gyorsan elviharzottál a buliról. De nem ez a lényeg. Az még oké, hogy nem szólsz, hogy miért lépsz le, de azt már kikérem magamnak, hogy én az állítólagos legjobb barátod nem tudok róla, hogy van egy új barátnőd, aki már itt is lakik és ráadásul még a szüleidnek is bemutattad.
- Csak ennyi? Oké Mark nyugi!Tényleg a legjobb barátom vagy, ezt te is tudod.
- Eddig én is azt hittem.
- Nem hagytalak ki semmiből nyugi. És ha most leülsz mindent elmondok.
- Csupa fül vagyok - ült vissza Mark a kanapéra.
Kimi is leült egy másik fotelre és elmesélte az egészet onnan, hogy Rebecca becsöngetett.
- Oké,értem. Szóval segítesz ennek a lánynak,de van itt egy kis bibi!
- Mi??
- Az a lány, aki nekem ajtót nyitott egyáltalán nem hasonlított, arra az ártatlan lányra, akinek, általam ismeretlen okokból, segíteni akarsz.
- Ezt meg hogy érted?
- Aki nekem ajtót nyitott egy nagyon csinos, nőies sötétbarna hajú nő volt.
- Hogy mi? - döbbent meg Kimi. Valaki, egy idegen van a házában??vajon Rebecca engedte be?-Most hol van?
- Felment lepihenni. Elég rosszul nézett ki.
Kimi gondolkodás nélkül rohant fel a lépcsőn egészen a vendég szobáig, ahol tényleg egy sötétbarna hajú lányt talált. De a seb az arcán, biztos, hogy Rebecca volt az, de miért, hogyan változott meg? Nem akarta felébreszteni, ezért inkább visszament Markhoz.
- Na? Mire jutottál?
- Ez Rebecca, de valahogy olyan más lett.
- Most, hogy tisztáztuk, hogy a nő tényleg Rebecca, elárulhatnád, hogy miért is segítesz neki?!
- Hogy-hogy miért? Hát mert nincs senkije!
- Kimi! Már ezer éve ismerlek, te soha nem segítesz senkinek csak úgy! Valljuk be te vagy a legönzőbb ember, akit ismerek.
- Hé ez nem is igaz!
- De! És ezt te is tudod. Na halljuk ki vele! - lett egyre idegesebb Mark, hisz ismerte már annyira Kimit, hogy tudja van valami a háttérben és ez nem tetszett neki.
E közben Rebecca felébredt és elindult lefelé a lépcsőn, ahonnan hangokat hallott. Megállt a lépcső alján és várt. Hallotta, hogy ő róla beszélnek, ezért úgy döntött megvárja, mi sül ki belőle.Már ő is kíváncsi volt, miért is segít neki,demi van ha a másik férfinak igaza van és tényleg van valami hátsószándéka?
- Most miért kell mindig a rosszat feltételezni rólam! Segítek neki és cserébe rendben tartja a dolgaim.
- Kimi, ne beszélj mellé! Ismerlek, mint a tenyerem.
- Jó, jó felfogtam.Ő itt marad. Én eltartom.
- Ez eddig nyilvánvaló, de miért?
- Hát úgy terveztem, hogy hogy,tudod Stefano és a sajtó is mindig nyaggat és így végre leszálnának rólam
- Kimi nyögd már ki!
- Tudod úgy gondoltam, hogy a külvilág, úgy mint a szüleim, hihetnék, hogy a ...barátnőm

Hozzád menekülök - 10.rész

- Kimi! Semmi szükség rá, hogy nyomozz! Az orvos azt mondta hamar vissza fog térni az emlékezetem és, hogy nem szabad erőltetni. - próbálta menteni a helyzetet Rebecca. De döntött.Ez így nem mehetett tovább, el kell mennie.
- Rendben. Ha szeretnéd.
- De holnap én akkor is elmegyek! És ezen nem vagyok hajlandó vitatkozni. Döntöttem!
- Ezt nem teheted! A szüleim a ma délutáni géppel elmennek és akkor ezt még egyszer megbeszéljük.
- Ezen nincs mit megbeszélni Kimi, elmegyek és kész!
- Figyelj Rebecca! Nem emlékszel semmire , nem ismersz senkit, hova mennél?
- Nem tudom, de innen el!
- De miért? Nem jó itt?
- Ne érts félre! De már így is sokkal tartozom.
- Csst! Hagyd ezt! Van egy ajánlatom.
- De...
- Nincs de! Elfogadod és kész!
- De...
- Oké?? - Kimi a fejébe vette, hogy itt tartja a lányt, bármi áron, mert most a segítségére lehet.
Rebecca nem tudott mást csinálni, így hát bele kellett egyezni, bár még a feltételt sem tudta.
- Rendben. Hallgatlak.
- Itt maradhatsz, amedddig csak akarsz - itt tartott egy kis szünetet.
- Ebbe nem megyek bele.
- Még nem fejeztem be - s Kimi felállva adott nyomatékot szavának.
- Oh, oké, folytasd.
- Nos, úgy gondoltam, hogy cserébe - vett nagy levegőt Kimi.
- Hogy cserébe mi?
- Hogy cserébe rendben tarthatnád a házat. - Rebecca hangos nevetésben tört ki.
- Hogy legyek a bejárónőd??
- Nem egészen. Hallgass végig. - ült vissza Kimi az ágyra - Én nagyon sokat utazozom,ezért soha nincsenek rendben a dolgaim. Cserébe rendben tartanád a házam, a dolgaim és, ha kell elkísérsz helyekre - fogalmazott finoman Kimi, hisz tudta, ha a lány tudná az igazi szándékait, soha az életben nem maradna itt.
- Mégis milyen helyekre? - lett egyre kíváncsibb Rebecca, hisz nem sokat tudott a férfi munkájáról.
- Hát tudod a munkámból adódik, hogy időnként meg kell jelennem egy-két rendezvényen.
- Ennyi? Ezt kéred tőlem cserébe, hogy eltartasz egy ideig? - Rebecca nem tudta, mit tegyen, hisz hova menne innen, sehol sem lenne biztonságban, de ha itt maradna, lenne valaki, aki eltartaná, viszont benne van a pakliban, hogy Kimit is veszélybe sodorja. Mit tegyen? Mit? Ha itt marad és megjelenik pár rendezvényen felismerhetik és akkor vége.
- Rendben. Maradok. - nehezen, de eldöntötte, hogy így lesz a legjobb, de tudta, hogymeg kell változnia, ha nem akarja, hogy kiderüljön, ki ő valójában.
- Ez az. - örült meg Kimi, hisz a terve kezd beválni - Köszönöm - ekkor egy autó gurult be a ház elé. - megjöttek a szüleim, szólok nekik, hogy még ma haza kell repülniük.
- De miért?
- Mert lesz egy kis dolgom és nem érnék rá velük foglalkozni.
- Oh értem, milyen dolgod lesz?
- Ezt majd később, most megyek megmondom nekik.
- Rendben, menj csak és én köszönöm.

Hozzád menekülök - 9.rész

Később meg is érkezett az orvos, aki egyben Kimi barátjai is volt. Megkérte a jelenlevőket, hogy hagyják el a szobát, egyedül akart maradni Rebeccával, hogy tüzetesebben át tudja vizsgálni.

-Sóval Kimi említette, hogy semmire nem emlékszik.-na lehet még Kimi bevette, de hát azért már ő is gyanakodott, de hogy egy orvost nem verek át már, azt száz százalékosan le merem fogadni.

-Hát pontosan úgy van ahogy mondta.

-Na és mit érez?

-Hogy hogy?-kérdeztem vissza.

-Úgy értem hol áj? Milye pontosan.- Rebecca régebben olvasott egy cikket az amnéziáról, amiben levoltak írva annak tünetei is, így igyekezett szépen sorban felsorolni mindet, amire emlékezett.

-Hát nagyon hasogat a fejem, leginkább hátul, vmint hányingerem is van, és nagyon szédülök.-nem tudta mennyire lehetett hiteles mert az orvos elég kétkedve nézett rá.

-Hát igen ez egy enyhe agyrázkódás lesz, de higgye el az emlékezete napokon belül vissza fog térni.-állapította meg a diagnózist, majd felírt egy receptet.-Ezt váltsák ki, majd Kiminek is megmondom, és még legalább 1 hétig szigorúan az ágyban kell maradnia a semmi megerőltetőt ne csináljon.-majd kisétált a szobámbó! Sikerült átvernem ez nem igaz?! Jajjj még hogy két hét, amint elmennek Kimi szülei én véget vetek ennek az egésznek.

-Kimi! A lánynak enyhe agyázkódása van, és már nem lehetnek kétségeid, ténylek elveszítette az emlékezetét, de nem szabad erőltetned, hagynod kell, hogy magától visszatérjenk az emlékei.-Kiminek is elmondta a diagnózist a doktor, persze kizárólag négyszemközt. â013Ja és haver, jobb ha nem csinál semmi megerőltetőt, és felírtam neki egy receptet, vegyétek ki ezt a gyógyszert.-majd az orvos osszeszedte a dolgait és távozott.

-Kisfiam semmi komoly?

-Anya, semmi komoly baja, enyhe agyrázkódás. De itt van ez a recept, megtennétek hogy elmentek a városba és kivennétek? Szeretnék kettesben maradni Rebeccával.-Rebecca ezalatt a szobájában rettegett vajon mit mondhtott Kiminek a doktor. Kintről autómotor hallatszott. Egyszercsak óvatosan vki benyitott a szobájába.

-Azt hittem alszol!-szólt

-Nem, nem tudok, hasogat a fejem.-eközben ő leült az ágyam szélére.

-Nyugi a szüleim elmentek, kiveszik neked a gyógyszert. Ja és bocsánatot akarok tőled kérni.-fogta meg a lány kezét és megszorította.

-Tőlem? Miért is?- nézett rá a lány értetlenül.

-Mert bevallom kételkedtem a szvadban, hinnem kellett volna neked. De hát ezt te is megértheted, nem hihetsz akárkinek, aki csak úgy az utcáról betéved az otthonodba, Szóval kérlek bocsáss meg.-nézett rám bünbánó szemekkel, bevallom lesúlytott, de igaza volt, teljes mértékben.

-Figyelj! Nem neked kell bocsánatod kérned, én voltam az, aki csak úgy bepofátlankodott, és kihasznált téged. De nagyon jól esett a törődésed, még ha csak a szüleid miatt volt is! És most már ezt nem húzom tovább, holnap elmegyek, megmondod a szüleidnek, hogy vmit el kllett intéznem.

-Sajnálom, de ebbe nem egyezhetek bele. Egy az, h Kevin azt mondta még egy hétig legalább pihnned kell, kettő, nem is tudnál hova menni, hiszen magad sem tudod ki vagy, három pedig...pedig az hogy.....-megszorította a lány kezét még jobban-....szóval, hogy hát nagyon megkedvelt....megkedveltek a szüleim. Örülnek hogy végre van egy rendes barátnom.

-De így is csak akadályozlak.

-Dehogy akadályozol, sőt....-egyre közelebb kerültek egymáshoz, már majdnem összeért az ajkuk, mikor váratlanul benyitott Kimi mamája.

-Kisfiam...óóó elnézést, bocsánt, kopognom kellett volna. Szóval csak annyit akartam, hogy a bevásárló listát elfelejteted odadni.

-Jajj mama! Tessék itt van!

-Köszönöm és bocs a zavarásésért!

-Szóval hol tartottunk??-kérdezte Kimi.

-Ott hogy akkor én holnap elmegyek.-a lány nem tartotta helyesnek, amire éppen készültek, bármennyire is vonzódott a férfihoz.

-Nem ebbe nem egyezem bele, de ha annyira szeretnéd tudni ki vagy, nyomozni fogok utána.-jajjj ne Rebecca nagyon megrémült, vajon mi johet ezek után.

Hozzád menekülök - 8.rész

Rebecca nagyon korán ébredt. Még csendes és kihalt volt a ház. Úgy döntött, ha már ilyen korán felébredt, csinál reggelit Szerencsére hűtő tele volt, így gyorsan neki is állt valami ehetőt összehozni. Közben elgondolkodott azon, vajon hogy kellene viselkednie ahhoz, hogy mindenki elhiggye amnéziás. És mi van ezzel a barátnő üggyel? tegnap ezt nem említette. Gondolatmenetét egy hang szakította meg.
- Jó reggelt! - jött be Paula a konyhába.
- Jó reggelt! Remélem nem én ébresztettem fel.
- Ne aggódj kicsim,megamtól keltem. Nem rám ütött az én drága kisfiam. De ezt te is tudod. Vagy nem? - nézett Paula Rebeccára fürkésző tekintettel, hátha elszólja magát a lány a külön alvással kapcsolatban.
- De,de persze hogy.
- És te? Hogy-hogy ilyen korán?
- Nem tudtam aludni, ezért úgy döntöttem, csinálok reggelit. Apropó, kér kávét?
- Tegezz nyugodtan. És igen, egy kávét szívesen elfogadok.
- Köszönöm. itt a kávé, most csináltam.- tette le a kávét a nő elé.
- Kislányom,kérdezhetek valamit?
- Persze ez csak természetes.
- Mióta vagy együtt a fiammal?
- Oh, hát persze. - rebecce nem tudta mit válaszoljon- nem régóta, de tudja, tudod egyből megfogott benne valami - és nem is hazudott akkorát, mert tényleg volt valami különleges a férfiban.
- Érthető, bár tudod én elfogult vagyok, hisz a fiam.És hol találkoztatok?
- Hát tudod, az úgy volt, hogy...
- Jó reggelt! - jelent meg kimi pont a legjobb pillanatban. bár már pár perce itt volt az ajtóban, csak valamiért kíváncsi volt a lány válaszára. De ideje volt már közbe lépni.
- Anya, már megint mindent tudni akarsz?
- Értsd meg kisfiam, hisz az anyád vagyok és aggódom érted.
- Tudom, tudom - nyomott Kimi egy puszit az anyja arcára, majd odasétált a lányhoz, hátulról átkarolta, majd egy puszit nyomott a lány nyakára, amibe a lány teljesen beleremegett.
- Szia szívem! Mi finomat csinálsz?
- Szia drágám, ülj le és megtudod.
A lány éppen a polcról szedte le a tányérokat, mkkor Paula megszólalt.
- Én már csak azt nem értem, hogy miért nem alszotok egy szobában??
Rebeccát annyira váratlanul érte a kérdés, hogy mindent elejtett, ami a kezében volt, így minden összetörött. kimit is váratlanul érte az anyja kérdése. nem értette, honnan veszi az anyja ezt.
- Áúú,a francba - kiáltott fel rebecca, mivel sikerült elvágnia a kezét, miközben szedte össze a szilánkokat.Kimi azonnal a lány mellett termett egy zsebkendővel, és megfogta a lány megsebzett kezét. A tekintetük újra találkozott, és ismét kizárták a külvilágot.
- Na látod. Én megmondtam. csak rájuk kell nézni. - lökte finoman oldalba a feleségét Matti.
- Lehet, hogy igazad van, de akkor is. Miért nem alszanak együtt?
- Khm. kislányom nagyon megvágtad magad?- térítette vissza Paula őket a valóságba.
- Öö, nem. Köszönöm. - nézett a lány újra Kimire.
- Nincs mit. remélem jobb így - engedte el Kimi a lány kezét.
- Sokkal.
- Jó reggelt apa! - ment oda Kimi az apjához, aki egy ölelésselköszönt fiának. - Mi a programotok mára?
- Hát az még nincs. De gondolom majd kitalálunk valamit.
- Nekem oké. Ma úgy is szabadom van. de hova mehetnénk hármasban?
- Hármasban? Ezt, hogy érted? Nem négyesben?
- Ööö, tudjátok...
- Én nem mehetek veletek. - mondta Rebecca az első dolgot, ami eszébe jutott.
- Miért? - Paula nem értette, hogyha olyan jól kijön a fiával, miért ne mehetne velük.
- Tudjátok pár napja volt egy balesetem, amit az arcom is tükröz, és pihennem kell, és amúgy is az orvos is ma jön. Ugye Kimi? - a lány remélte, hogy kitalálnak valamit hármasban, és akkor ő egyedül beszélhet majd az orvossal.
- Na én ezt is megmondtam. - súgta oda a feleségének matti alig hallhatóan.
- Jól van, jól van.Megmondtad. Szegénykém. Remélem semmi komoly bajod nem esett.
- Azt én is. - vágta közbe Kimi semmitmondóan.
Rebecca eből nagyon azt szűrte le, hogy a férfi minél hamarabb meg akar tőle szabadulni, és ez nem esett jól neki.
- Akkor tudjátok, mit csinálunk?- vetette fel Paula az ötletét.
- Mit?- kérdezték mindannyian.
- Megvárjuk szépen az orvost mindannyian...