Rebeccát az ismét visszatérő rémálma ébresztette, Az óra mégcsak fél ötöt mutatott, de akárhogy is próbálkozott nem tudott visszaludni.Inkább lezuhanyozott, egy kicsit tv-t nézett, ahol épp egy tegnapi bulvár műsort reklámoztak. Nem sokat értett belőle, de mikor a saját arcával találkozott még a bögrét is kiejtette a kezéből. Nem volt erre felkészülve. Váratlanul érte, hogy saját képével találkozik a tv-ben. Még jó hogy megváltoztatta a külsejét, mert így bárki felismerhette volna. Miután vége lett a műsornak, inkább lement reggelizni a szálloda éttermében. Reggeli közben épp a rá váró szenvedéseket vette sorba, síelni tanulás, Kimi beszólásai és tuti, hogy egy veszekedés se fog elmaradni, mikor Toni és Atte ültek le mellé.
- Hát ti? – lepődött meg Reb – Ti nem alszotok olyan mélyen, mint a barátotok?
- Ó, mi nem. – vágta rá Toni – Ilyet csak Kimi tud.
- Jaja. Mindig rá kell várni – panaszkodott Atte – csak nagyon ritkán tud időben felkelni. De hát ő már csak ilyen marad. Így kell szeretni, nem?
- De, határozottan – mosolygott Reb, mikor egy elég álmos arc jelent meg mögötte.
- Kit kell szeretni, és miért? – kérdezte álmos tekintettel Kimi.
- Senkit haver. Na végre felkeltél! Akkor akár indulhatnánk is?
- Hát persze. Elég jó napnak nézünk elébe. – tért magához Kimi és máris egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán, ha arra gondolt, hogy fogja ma Reb a pokolba kívánni őt.
- Hahaha, már aki! – gondolt bele Reb is, hogy mi is vár ma rá.
- Oké skacok. Akkor 20 perc múlva találkozunk itt. – azzal Toni és Atte elindult a szobájuk felé.
- Akkor mehetünk pakolni? – kérdezte még mindig mosolyogva Kimi.
- Hát persze – fújt egy nagyot Reb s elindultak fel a szobájukba.
Fél óra múlva már úton voltak a sípálya felé. Atte és Toni szokásukat követve megint leléptek és máris a csajok után eredtek, Kimi és Reb pedig célba vették a sípályát. Kimi nagyon türelmesen elmesélt mindent Rebnek, amit tudnia kellett és már indultak is fel a pálya tetejére. Reb még mindig úgy gondolta, hogy ennek rossz vége lesz, hogy ő soha nem fog meg tanulni síelni. Ezt többször Kimi fejéhez is vágta, míg próbált valami síeléshez hasonlót produkálni, ami mindig hatalmas esésekkel végződött. A végére Reb azért elég jól belejött, bár azt többször is kijelentette, hogy ezek után se lesz a kedvenc sportja a síelés. Már jóformán mindene átázott, sőt ezek után már fázni is elkezdett. Minden másra vágyott, csak hideg, nedves hóra nem, ezért inkább hamarabb elköszönt Kimitől és visszament a szállodába. Nem vágyott másra, csak egy jó forró zuhanyra, meleg teára és egy puha ágyra. Kimiéket pedig ott hagyta szórakozni, hisz nem nagyon szórakozott ma Kimi és Atte meg Toni se, akik később csatlakoz hozzájuk, hacsak nem épp rajta, ahogy esett kelt.
Amint beért a szállodába és a szobájukba, rekordidő alatt szabadult meg a rengeteg nedves ruhadarabtól, és megfogadta, hogy „soha többet” hóba nem megy. Pár perc múlva már a jó meleg zuhany alatt találta magát és már a végtagjait is kezdte újra érezni.
De volt negatívuma is a zuhanyzásnak, újra utat engedtek maguknak a gondolatai és az érzései. Kimi egész nap olyan kedves volt vele. Kivételesen csak néha jött ki a sodrából, akkor is csak nevetés lett belőle és csak néha vette vissza a jégember álarcát. Néha tényleg úgy tűnt, mintha Kimi egy álarcot viselne, amit ha csak ritkán is, de képes levenni, és olyankor teljesen más. Rebnek be kellett ismerni, hogy Kimi már egyáltalán nem közömbös számára, sőt nagyon is vonzódik, lehet, hogy már túlságosan is. Viszont ezt hamar ki kell vernie a fejéből, hisz a saját fülével hallotta, hogy Kimi csak kihasználja. Önző módon csak felhasználja az ő bajbaesettségét a saját céljaira. De hát nem tehet ez ellen semmit, hisz jogosan teszi ezt. S neki ezt el kell fogadnia. De mit is foglalkozik ő ezzel, hisz nem sokáig marad ez így, lassan cselekednie kellene, hisz nem maradhat örökre ebben a helyzetben, tisztáznia kell magát valahogy.
Mikor végzett a zuhannyal elindult egy törülközőben ruhát keresni, mivel a vizeseket valahol szétdobálta. De a fürdőszoba előtt belebotlott Kimibe s egy ismerős jelenet ismétlődött le, csak ezúttal a kemény földet felváltotta a puha ágy.
Kezdetben mostse fogták fel a helyzetet, csak néztek egymás szemébe. Újra elvesztek a másik tekintettében, de ekkor Reb fejében megszólalt egy hang, hogy ezt igzán nem kéne s felértékelve a helyzetet hangos nevetésben tört ki. Kimi értetlen képpel nézett rá s már-már kínosan kezdte mgát érezni. Rebecca Kimi kérdő arcát látva, úgy érzte, hogy cselekedete egy kis magyarázatra szorul.
- Mondd, neked nem ismerős ez a helyzet? – nevetett még mindig jókedvűen Reb.
Kiminek rögtön eszébe jutott az ismerős jelenet, mikor még csak pár napja ismerte Rebeccát és az a délelőtt is, mikor utánna csúszott, ugyanis Reb elgfelejtett szólni, hogy nem tud snowboardozni, sőt síelni se, sőt a tegnap is. Kimi arcvonásai hirtelen teljesen meglágyultak és ő is elkezdett hangosan nevetni.
- Úgy tűnik, ez nálunk elkerülhetetlen. Mi mindig egymáson kötünk ki. És valahogy mindig én kerülök alulra. Nem mintha nem lenne ez így jó, de ... – s Kimi egy nagy lendülettel Reb fölé került – de ez így jobban tetszik.
Reb kezdett megijedni ettől a helyzettől, mert valami olyan elszántságot látott Kimi szemében, mint eddig még soha. Kezdett tényleg megijedni, mikor Kimi keze elkezdett lassan felfelé kúszni a törölköző alatt.
- Kimi mit művelsz? Azonnal engedj fel innen.
- Cssst. Semmi különöset – mosolygott sejtelmesen Kimi.
- Fúúúú, te csak úgy bűzlesz az alkoholtól. Rád férne egy jó kis zuhany.
- Hmmm. Egy jó kis zuhany – gondolkodott el Kimi s a mosoly a száján egyre szélesebbre húzódott – Nem is hangzik olyan rosszul, de csak egy feltétellel.
Rebecca kezdte magát nagyon kínosan érezni. Szeretett volna, minél hamarabb
Felöltözni, mivel elég kellemetlenül érezte magát egy szál törülközőben és ebben a szituációban is.
- Mi lenne az a feltétel? – kérdezett vissza gyorsan Reb, de sejtette a választ Kimi állapotából kiindulva, de megpróbálta uralni a helyzetet.
- Csak akkor, és csak is akkor, ha te is velem jössz!
- Ugye csak viccelsz?! – sejtette Reb, hogy ezzel fog előrukkolni, de valahogy muszáj lesz neki győztesként kikerülnie ebből a párbeszédből – De hisz én most zuhanyoztam – simított végig Kimi arcán – és még fel se öltöztem – kezdte el húzni Reb Kimi agyát, s a fejében megszületett egy terv, hogy leckéztesse meg Kimit.
- És? Senkinek nem árt meg mégegy kis víz – folytatta tovább felfedező útját Kimi a lány törölközője alatt
- Mondj legalább egy okot, hogy veled menjek – simogatta tovább Kimi arcát Reb s keze egyre lejjebb vándorolt. Tudta, mi a célja és hogy csak játszik, de be kellett vallania, hogy másrészt élvezi is az egészet. De eldöntötte, hogy nem szabad túl sokáig húznia, mert még véletlenül átlép egy bizonyos határt, ami senkinek se lenne jó.
- Csak egyet? Rengeteget tudok!
- Igen? Akkor halljam
- Egy – s egy csókot adott Reb meztelen karjára – ellenállhatatlan vagyok. Kettő, lélegzetelállító. Három utánozhatatlan – s egyre feljebb csókolta Reb kezét és nyakát.
Reb már a nevetéssel küszködött Kimi egoizmusát hallgatva, de csókjai elfeledtették vele, hogy nevetni szeretne. Reb azért megpróbálta összeszedni magát
- Hagy találjam el az utolsó kettőt – nézett komolyan Kimi szemébe – Négy – s már alig bírta tartani komoly ábrázatát – szörnyen egoista vagy – s már mosolygott. Kimi épp szólásra nyitotta a száját, de Reb az ujjával finoman csendre intette, míg Kimi finom, apró csókokkal halmozta el Reb törékeny ujját – Öt, te vagy a legnehezebben megfejthető pasi a világon – nevetett Reb s meglepődve figyelte, hogy Kimi is nevet. Azt hitte, hogy ezen majd jól megsértődik és elmegy.
- Sajnos nem talált. – nevetett még mindig Kimi – Négy, én vagyok Kimi Raikkönen. Öt, nincs más választásod – s Kimi arca egyre közeledett Reb arcához.
Szerencsére a lány időben észbe kapott és lelökte magáról, de úgy döntött, még megleckézteti őt. Kimi csalódott arcát látva, szép lassan felállt s mikor Kimi tekintetét a testén érezte, elkezdte magát illegetni és kacéran elindult a fürdő szoba felé.
- Mi van nagy Kimi Raikkönen, meggondoltad magad? Vagy esetleg beijedtél? – húzta még mindig Kimi agyát Reb.
