Hozzád menekülök - 7.rész

-Szóval?-nézett a fiú a lányra fürkésző tekintettel.

-Szóval! Mit szeretne tudni?

-Először is tegeződjünk, azt hittem ez már természetes. Másodszor pedig az egészet. Mi történt? Hogy kerültél ide?- a lány gondolkodóba esett. Azt mégsem mondhatja el, hogy a nevelő apja Bernard cégénél fedezte a vőlegényét, aki nagy összegekkel meglopta azt. Ezzel magát is bajba sodorta, de még mielőtt önszántából el tudta volna mondani ezt apjának, annak vér szerinti fia Colin rájött mindenre és zsarolni kezdte a lányt. Mellesleg Robert, a vőlegénye, akiben annyira bízott, hogy miatta még az apját is átverte, nagyon kibabrált a lánnyal, hisz lelépett a pénzzel és ott hagyta őt egyedül, így más választása nem maradt, csak az, hogy elmeneküljön otthonról. Persze azzal nem számolt, hogy a kocsijában nincs kellő benzin. És végül is itt kötött ki, ez jelentett számára menedéket. De ha ezt most a férfi megtudná, nagyot csalódna benne és azonnal kidobná, neki meg nem is lenne hova mennie.

-Nagyon elgondolkoztál. Szóval?

-Szóval az a helyzet-Rebecca törte a fejét, vajon mit is mondjon, majd hirtelen egy ötlettel állt elő- Nem emlékszem semmire.

-Hogy micsoda?- Kimi kétkedő tekintettel bámulta.

-Ez az igazság. Amíg ma nem voltál otthon, egész végig azon gondolkodtam hogy hogyan kerülhettem én ide, és mi történt velem-látta a lány, h a fiú kételkedik a szavában.

-És a neved? A nevedet azt honnan tudod?

-Hát az ott van a pénztárcámban a bankkártyámon.-jajjj ne hazugságból hazugságba csöppenek, ennek rossz vége lesz, gondolta a lány.

-Hát...rendben! Én nem siettetlek, nehogy azt hidd, hogy ki akarlak dobni, vagy vmi, de egy vadidegen fekszik az ágyamban, ugye nem meglepő, hogy érdeklődöm a kiléte felől.

-Dehogy. És nehogy még te kérj bocsánatot, nagyon szépen köszönöm, hogy befogadtál, de én reggel még mielőtt a szüleid felébrednének elmegyek innen, és többé nem is látsz.

-Viccelsz! Hova mennél, mikor azt se tudod honnan jöttél, vagy van e családod? Holnap korán reggel nem elmész, hanem bemegyünk a kórházba.-hogy hova? Rebecca óriási gombócot érzett a torkában, ha elviszi őt orvoshoz, kiderül, hogy mindent csak hazudott. Belegondolni is rossz volt.

-Nemm!!! Kórházba kérlek ne. Félek, félek a kórházaktól!

-Micsoda? Ne beszélj hülyeségeket. Beviszlek és ott majd alaposan kivizsgálanak.

-Ne kérlek ne!-már szinte könyörgött a lány.

-Nagyon furcsa vagy te nekem! Akkor felhívom az egyik orvos barátomat, nem viszünk kórházba, hanem házhoz jön, nem kell tőle félned, benne megbízthatsz.-Rebecca tudta, h ez a véget jelenti számára. Nem mondhatta a fiúnak, h nem engedni h megvizsgálja, mert az már gyanús lett volna.

-Hát ha nagyon muszáj.

-Persze hogy muszáj.Nem szeretnéd megtudni, hogy mi is a pontos bajod?-ő pontosan tudta, h semmi, de hát.....

-De persze.

-Oké, akkor fel is hívom, hogy holnap jöjjön át!

-Jó, és köszönöm.

-Nincs mit és jó éjszakát.-mindketten elmentek lefeküdni. Tehát már mindenképp meg akar szabadulni tőlem, ha ennyire ki akar vizsgáltatni. De meg is értem én se szívesen látnák egy vadidegent az otthonomban. Ezen gondolkodott, mikor elfogta az álom. Ezalatt Kimi is azon töprengett, vajon igazat mondott-e neki a lány. Mert ahogy ott ültek és a lány elmesélte mi is történt vele, egyszer se nézett a szemébe.Bár lehet ez csak az miatt van mert fél, azt se tudja h maga kicsoda valójában, hogy várhatom el tőle, h bennem megbízzon, gondolta a férfi. A másik szobában Paula és Matti beszélgettek.

-Képzeld, épp kimentem wcre és láttam, h külön szobában alszanak. Hát nem fura? Kimi nem szokott ilyen lenni.

-Jajj Paula, hagyd már őket. Az ő életük, ne akarj már ebbe is beleszólni.-Matti maga is furcsállta fia viselkedését, de nem akarta még jobban idegesíteni a feleségét.

-És az a horzsolás a lány arcán, remélem nem Kimi művelt vele valamit.

-Ugynmár! Kérlek, tényleg hagyd már abba! Aludni szeretnék! Egyébként meg úgyismered a fiunkat, mint aki megütne egy nőt?-csóválta a fejét Matti, majd elfordult és becsukta szemeit.

-Igazad van.-Paula is lefeküdt férje mellé és így aludtak el.

Hozzád menekülök - 6.rész

-Anya, apa! Ő itt a barátnőm őőő...-Kimi megszorította a lány kezét.

-Jó napot kívánok, Rebecca vagyok.-azzal kezet nyújtott a fiú szüleinek.

-Jó napot, én Paula vagyok, ő pedig Matti.-és megpuszilták a megilletődött lányt.

-Anya, biztos fáradtak és álmosak vagytok, csinálok nektek vacsorát és utána lefekhettek aludni. Rebecca addig elkészíti nektek a vendégszobát.-ránézett a lányra egy sokatmondó pillantással, aki már ebből értette, h fel kell mennie. Már előre félt, h mi fog történni, mikor a szülei nyugovóra térnek. Neki be kell majd számolnia arról, h mi történt vele, hogy hogy került ide, és ha ez a férfi ezt megtudja, rögtön kiteszi őt az utcára. Már épp indult is felfelé a lépcsőn, mikor Paula rászólt.

-Várj kislányom, segítek neked, legalább addigis beszélgetünk. Ezalatt meg a fiúk elkészítik nekünk a vacsorát. Ugye fiam?-azzal elindult ő is a lány után. Rebecca kérdőn nézett a férfire, aki hirtelen édesanyja elé állt és megfota a kezét.

-Fiam mit csinálsz? Eleresztenél?

-Anya! De te ne fáradj!

-Fiam, ne vicelj, mióta fáradtság nekem az ilyen?-azzal elkezdte felfelé löködni a lányt, aki még utoljára küldött egy segélykérő pillantást a fiú felé, de ő már nem tudott mit csinálni, csak állt és nézte a két távozó nőt. Akik közül az egyiket nem is ismerte, de annyira összezavarta őt a fürdőben történ jelenet. Kimi kezdett pánikba esni, mi lesz ha anyja rögtön faggatni kezdi a lányt, akkor ő rögtön lebukik.

-Na fiam, akkor megcsináljuk azt a vacsorát vagy nem??? Mert nagyon úgy néz ki, h anyád ezt ránkhagyta.-Kimi meg sem hallotta, amit az apja mondott neki.-Fiam! Figyelsz te egyátalán? Képben vagy?

-Jajjj persze! Mit is mondtál?

-Fiam nem tudom mi van veled! De nagyon furán viselkedsz mióta megjöttünk. Remélem nincs semmi baj, és ez a lány végre el tudja feledtetni amit az a szörnyeteg művelt veled.-mondta az öreg és megveregette fia vállát.

-Apa kérlek ezt hagyjuk, jóóó?

-Oké, de akkor menjünk és csináljunk vmi kaját.

-Persze menjünk.-azzal bementek a konyhába, Kimi mindent kipakolt, ami a hűtőjében volt. És letette édesapja elé.

-Apa kérlek ezt felszeletelnéd? Nekem még el kell intéznem vmit.-majd rohant fel az emeletre, csak remélni tudta, h még nem késett el. Apja meg csak állt, köpni-nyelni nem tudott. Eközben az emeleten Paula faggatni kezdte Rebeccát.

-És mégis hogyan ismerkedtetek meg a fiammal?

-Hát az úgy történt, hogy én éppen kint álltam az aj....

-Anya, Rebe! Hát ti?-esett be Kimi a vendégszoba ajtaján. Rebecca hálás pillantása láttán tudta h éppen jókor érkezett. Anyja elég furcsán nézett rá.

-Ezt mi is kérdezhetnénk fiam...

-Jajjj gondoltam benézek. Amúgy meg mi jót csináltok?-jobb nem jutott eszébe.

-Hát anyukád éppen arról érdeklődött, h hogyan ismerkedtünk meg.-a lány is kíváncsi volt, h mi lesz a fiu válasza.

-Igen fiam.

-Hát az úgy volt, h az egyik futamon egymásba botlottunk és hát szerelem volt elso látásra.

-És Jenni?-Rebecca látta, h a fiú zavarba jön.

-Jajjj anya kérlek, apa és te is folyton ezen lovagoltok, nem lehetne már hanyagolni ezt a témát? Amúgy is szeretem Rebeccát.-ezen a lány felkapta a fejét. –Amúgy anya most menj le, apa már bizonyára elkészítette a vacsorát. Mi Rebével most nem tartunk veletek, nagyon fáradtak vagyunk mindketten. –Paula kicsit furcsán nézett a fiatalokra, de magukra hagyta őket, biztosan váratlanul érte őkt az érkezésük.

-Na sajnálom ezt a kis incidenst, de hát aggódóak a szüleim. Amúgy meg még be se mutatkoztam rendesen, Kimi Räikkönen vagyok.

-Én meg Rebecca Lopez.-azzal kezet ráztak, de vhogy egyiküknek sem akaródzott elengedni a másik kezét. Végül a lány húzta ki a fiú markából.

-Nos azt hiszem nekünk van némi megbeszélni valónk.-köszörülte meg a fiú a hangját.

-Hát igen-húzta el a száját a lány- én is azt hiszem.

Hozzád menekülök - 5.rész

Ahogy Rebecca a kilincsre tette a kezét, egy rántást érzett. Az egyensúlyát elvesztve dőlt előre és várta, mikor a földre esni. De nem ez történt. Valami puhára esett. Mikor kinyitotta a szemét, tekintete újra találkozott azokkal a felejthetetlen kék szemekkel, amit csak egyszer látott, de soha nem fog elfelejteni. Ugyanis éppen abban a pillanatban akart kijönni a fürdőből, mikor Kimi be akart menni, így Kiminek sikerült magára rántani Rebeccát. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy szinte érezték egymás leheletét, szívverését. Egyikük sem mozdult. Csak feküdtek a földön, és nézték egymást. Valahogy egyikük sem akarta ezt a pillanatot megszakítani. Ajkaik lassan, de biztosan közeledtek egymáshoz, amikor...

- Hát itt vagy drága kisfiam! – nyitott be egy középkorú nő a szobába - Ó, bocsánat. Kopognom kellett volna. A nappaliban leszünk, majd ha elkészültetek. – a nő, ahogy csak tudott sietett ki a szobából, s magát hibáztatta, hogy miért nem tudott kopogni. De hát eddig soha nem fordult elő ilyen. Amint kilépett a szobából beleütközött a férjébe.

- Nah, megtaláltad Kimit? Én már mindenhol kerestem, lehet, hogy még nem ért haza?

- Én megtaláltam. - felelte a nő elgondolkodva.

- És? Itt van a vendégszobában? – azzal a férfi elindult a szoba felé.

- Ne! Most hadd őket.

- Őket? Ezt, hogy érted?

- Gyere, pakoljunk ki, közben elmesélem, mit láttam. – Paula boldogan vitte a csomagokat a már megszokott szobába. Régen szerette volna, ha a fia végre talál magának egy normális lányt. Remélte, hogy talán ez a lány lesz az. Bár nem ismeri, és még csak egy törölközőben látta, volt valami jó érzése a lánnyal kapcsolatban.

Rebecca és Kimi egy hangra lett figyelmes, és mindketten amilyen gyorsan csak tudtak felálltak, s a lehető legmesszebb álltak meg egymástól. Egyikük sem értette, mi is történt. Rebecca nem tudta, ki volt az a nő, és azt sem tudta mi volt ez. Miért blokkolt le, miért nem tudott vagy nem is akart megszólalni, miért nem tett semmit? Azt viszont tudta, jobb lesz, ha nem szól semmit, és megvárja a férfi reakcióját, s majd menet közben eldönti, mit is tegyen, mit mondjon.

Kimi csak meredt ki az ablakon, nem tudta felfogni mi is történt. Hogy tudták így megbabonázni a lánynak a szemei, miért nem reagált semmit, és egyáltalán, hogy kerül ide az anyja? Te jó ég, most mibe keveredett már megint! Túl sok volt a megválaszolatlan kérdés, és megint csak egymást nézték. Kimi tekintetében ekkor ismét megjelent a megszokott érzelemmentesség.

- Látom jobban vagy, akkor most már végre elmondhatnád, mit keresel itt!

- Köszönöm, hogy megmentettél. – válaszolta alig hallhatóan a lány.

- Mégsem hagyhattalak az ajtóm előtt meghalni. Még csak az kellett volna, hogy rám fogják ,hogy valami közöm volt hozzá.

- Én, én...

- Mindegy, ezt most hagyjuk. Majd később elmondod. Most öltözz fel, és ajánlom, hogy 5 percen belül lent legyél a nappaliban!

- De...

- Nincs de! Örülj, hogy nem hívtam a rendőrséget.

- De...

- Mi van?

- Nincs mit felvennem, és amúgy is, én már megyek is.

- Nem mész te sehová! A kérdéseimre még választ nem kaptam, és tartozol, ezért most segíteni fogsz. Ruhát pedig találsz a szekrényben. Ne feledd, pár perc múlva lent. – a férfi kisietett a szobából, és egyenesen lefelé tartott, ahol már türelmetlenül várták.

Rebecca még pár percig a becsukódó ajtót bámulta, és most már semmit nem értett. Kijöttem a fürdőből, legalább is szerettem volna, majd az ütközés, majd az az ismeretlen nő, aki fiamnak szólította. Jézusom, biztos az anyja, aki most ki tudja, mit gondol. Végül mit jelent ez a segíteni fogsz nekem, de miben? Mindegy, úgy sincs más választásom, azt kell tennem, amit ő mond, hisz megmentette az életem meg amúgy se tehetek mást, csapdában vagyok. Elindult a szekrényhez, hátha talál valami viselhetőt, de amikor azt kinyitotta, tátva maradt a szája. A szekrény tele volt szebbnél szebb ruhákkal. Biztos rengeteg barátnője lehetett, mert biztos nem egy valakié, más-más stílus és méret. Naponta váltogatja a barátnőit vagy mi? Rebecca nem válogatott sokáig az első farmert és toppot felvette az ő méretében. Félve lépett ki az ajtón, nem tudta mi vár rá.

Eközben Kimi amint leért a lépcsőn, szembe találta magát szüleivel, akik nagyon boldognak tűntek és kíváncsinak.

- Sziasztok! – köszönt Kimi, majd megölelték egymást – Hogy kerültök ide?

- Mark nem mondta, hogy jövünk? Pedig szóltunk neki, hogy ma repül a gépünk.

- De ha zavarunk haza is mehetünk.

- Dehogy zavartok csak Mark elfelejtett szólni, és így nem vártalak titeket. El se fogjátok hinni, mi történt velem! – azzal Kimi elkezdte mesélni, legalább is szerette volna, mi is történt ma vele.

- De igen, és nagyon örülünk neki.

- Képzeljétek ma egyszer csak valaki...Álljunk meg, mit tudtok, és minek örültök ennyire?

- Hát tudod kisfiam.

- Mit is?

- Hogy végre túl tetted magad a történteken.

- Hogy mi van?

- Ugyan kisfiam. Láttam, amit láttam.

- De anya, éppen azt akartam mondani, hogy az csak vé...

- Nem kell mentegetőznöd. És csak hogy tudd, nagyon örülünk neki.

- De...

- Nincs, de kisfiam. És végre bemutathatnád őt. – Ekkor vette észre Kimi a mögötte lévő lányt.

Rebecca óvatosan jött le a lépcsőn, hátha senki nem veszi észre, de sajnos a lépcső alján meglátta a férfit az ismeretlen nővel és még egy idős férfit is látott, aki csak az apja lehet. Pompás ezt most jól megcsinálta. Nem hallotta, miről beszélnek, de félt, hogy éppen róla. Félt, hogy a férfi elmesélte, hogy került ide, és a szülei hatására mégis hívja a rendőrséget. Ekkor a férfi észrevette, lassan megfordult és feléje nyújtotta a kezét.

- Szia szívem, hadd mutassam be a szüleimet...

Hozzád menekülök - 4.rész

-Will,had mutassam be a mi másik világbajnokunkat is:Kimi Räikkönent.-mutatta be Stefano a több századik embert az est folyamán.
-Kimi,had mutassam be.....Kimi,Kimi,figyelsz te rám egyáltalán?
-Tessék,mondtál valamit?-nézett ki bambán Kimi a fejéből.A gondolatai valahol egész máshol jártak egész este.
-Üdvözlünk újra köztünk!Merre jártál?-kérdezte Stefano ironikusan.
-Bocsánat,csak elgondolkodtam.
-Nos,akkor mégegyszer bemutatom Will scottot,ő egy igen fontos befektetőnk.
-Örülök,hogy megismerhettem Mr.Räikkönen.
-Én úgy szintén.-áh,ez már az ezredik ember,akinek ma bemutattak,már igazán megszokhattam volna.Valahogy le kell lépnem.Meg kell néznem,hogy van az a lány.Még mindig nem értem,hogy kerülhetett hozzám,pont hozzám.Mi van,ha valami őrült rajongó,aki így akrt a közelembe kerülni?De mi van ha tényleg bajban van?Nem az én dolgom,majd megoldja egyedül,végül is nem a barátnőm,sőt senkim.Valahogy akkor is le kell lépnem innen,mert nem maradhat egyedül az én házamban!
-Szia Mark!Kérlek fedezz,már nem bírom itt tovább,már több mint 1000 embernek mutattak be.
-De Kimi!Stefano ennek nem fog örülni.
-Létszi Mark!
-Jó,de most utoljára.
-Köszi haver,megmentetted az életem.Ígérem meghálálom.
-Persze,persze.Majd felírom a többi közé.Vigyázz mert lassan egy egész könyvet lehet szerkeszteni az ígéreteidből.
-Ha-ha,nagyon vicces vagy,de mégeegyszer köszi.-azzal Kimi elviharzott a kijárat felé.
-Kimi várj!-kiáltott utána Mark,de Kimi már nem hallotta.Mark magát szidta,mert elfelejtett elmondani valamit Kiminek,ami fontos lett volna,áh úgyis rájön magától előbb vagy utóbb.
nem csak Mark figyelte az elviharzó Kimit,hanem más is,akinek ez nem nagyon tetszett.
-Mark!Hova ment Kimi ilyen sietősen?
-Á,Stefano!De jó hogy látlak.
-mark, ne kertelj!Remélem valami nyomós oka volt Kiminek,mert ha nem nagy bajban van.Nem elég,hogy elkésik,de még le is lép hamarabb.
-nyugi Stefano.Nyomós oka volt rá.A szülei telefonáltak,hogy itt vannak,de a reptéren ragadtak, így Kiminek ki kellett mennie értük-Mark nagyon nem szeretett hazudni,de lényegében nem is hazudott,mert Kimi szülei tényleg itt vannak,csak erről még Kimi se tud.
-Most utoljára megúszta,de mondd meg neki,hogy többet nem vagyok hajlandó ilyet eltűrni.
-Rendben megmondom neki.
Kimi eközben már hazafelé száguldott s remélte a lányt még ott találja.amint a bejárati ajtóhoz ért észrevette,hogy bezárta pedig nem is emlékezett rá.Így legalább nagyobb volt az esélye,hogy a lány még itt lesz.Első útja a vendégszobába vezetett,de ott a lányt nem találta.Felforgatta az egész szobát,de a lánynak hűlt helye volt.Nem értette,hogy hova lehetett,hisz bezárta az ajtót.Ekkor eszébe jutott,hogy lehet a fürdőszobában van,ezért lassan az ajtóhoz lépett és elfordította a kilincset...

Hozzád menekülök- 3.rész

Rebecca még mindig csak az ágyon ült kezében az üzenettel.Nem tudta mit tegyen.Az üzenet rövid volt,de annál tömörebb:Ajánlom,hogy itt legyen mikor visszajövök,mert a kérdéseimre válaszokat akarok!
Nem mehet csak úgy el,hisz tartozik annak aki megmentette,legalább annyival,hogy megmagyarázza, hogy is került ide.De nem,el kell mennie minél hamarabb.Nem tudhatja meg soha,hogy ki és miért került ide.Ez lesz a legjobb mindenkinek!
Miután ezt sikeresen eldöntötte,gyorsan kimászott az ágyból,ami nem ment könnyedén,mivel még mindig gyenge volt.Gyorsan lesietett a lépcsőn s szemével a bejáratot kereste ,amit meg is talált.Minél előbb ki akart innen jutni,bár fogalma sem volt hova mehetne,de itt biztosan nem maradhat.Gyorsan nyúlt a kilincs után,de az valahogy nem akart kinyílni.Akárhogy is próbálkozott az ajtó csukva maradt.
-Francba!Úgy tűnik ez a pasi tényleg válaszokat akar s biztosra ment,bezárta ezt az átkozott ajtót!!
Rebecca kétségbeesve bolyongott a házban egy másik kijáratot keresve,de nem járt sikerrel.Pontosabban talált egy hátsó kijáratot,de az is zárva volt.Föl-alá járkált a házban s csak gondolkodott.Úgy tűnt muszáj lesz maradnia,mégha nem is szeretne.De ha marad egy hihető sztorit kell kitalálnia,mivel az igazságot nem mondhatja meg.
Miután sikerült egy kicsit megnyugodnia megpróbálta mégegyszer kinyitni az ajtót,de az még mindig nem nyílt.Ahogy ezen próbálkozott megszédült s majdnem összeesett.Következő útja a konyhába vezetett,mivel már pár napja nem evett semmit s kimerült volt.És ha már itt van bezárva,miért ne nézne egy kicsit jobban körül.
Miközben ült a konyhában elgondolkodott,mit is mondhatna a férfinak.Miután sikerült egy keveset ennie,vissza ment a szobába és jobbnak látta,ha lezuhanyozik,mert egyáltalán nem érezte magát jól a sáros és véres ruhájában.
Amint beállt a zuhany alá s megengedte a forró vizet,máris sokkal szabadabbnak érezte magát.Végre lemoshatta magáról azt a sok mindent,ami az elmúlt pár napban őt érte.Miután már jó egy órája állt a zuhany alatt,ideje volt már kikászálódnia onnan.De amikor kiszállt újra megpillantotta a ruháját s bevillantak az emlékek,amit a zuhany alatt,ha csak egy kis időre is sikerült elfelejtenie.Már pedig ő azt a ruhát nem fogja visszavenni!Így csak egy törölközőt csavart maga köré.Elindult az ajtó felé s a kilincs után nyúlt.Csak egy valamire nem gondolt,hogy valaki kívülről ugyanezt szándékozik tenni...

A díj :)

 


Játékszabály:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

____________________________________________________________________

Na csajok elsősorban is nagyon, de nagyon köszönöm nektek, mivel rögtön ketten voltatok:P

Blog szerint: http://bimbicsi.blogspot.com/

                      http://doryka.blogspot.com/

7 dolog magamról: - imádom az F1-et és a focit

                                 - mostmár aktívan védek egyrendes focicsapatban

                                 - szeretek olvasni,csak sajnos kevés időm van rá

                                 - Nálam senki sincs hátrányban addig, míg a saját bőrömön nem tapasztalom, hogy milyen,de utánna már nem feledek

                                 - Mindig is jobban kijöttem a fiúkkal és ők is mindig befogadtak :)

                                 - Most van az első normális kapcsolatom:P

                                 - nagyon megértő és segítőkész,jószívű ember vagyok, amire általában nagyon rá is fizetek

____________________________________________________________________

Akiknek én adom a díjat:)

http://bimbicsi.blogspot.com/ - Bimbicsi és az alternatív realitások

http://dojjjika.blogspot.com/ - Életem pár fontos pillanata

http://szerelemesegyebkatasztrofak.blogspot.com/ - Szerelem és egyéb katasztrófák

http://cristina-ezvagyoken.blogspot.com/ -Üdvözöllek a világomban

http://kaguragirl.blogspot.com/ - Kagura-girl

http://az-elet-tolem.blogspot.com/ - Élet a szemszögemből

http://sosehogy.blogspot.com/ - Sosehogy

____________________________________________________________________

Na megyek szólok nekik :P

Hozzád menekülök - 2. rész

Az eső egyre jobban esett. A vihar nem akart egyhamar elmúlni. Az ajtóban ott állt egy férfi teljesen ledermedve karjában egy ájult lánnyal. Nem tudta, mit tegyen. Nem tudta ki ez a lány, de mégis úgy érezte, hogy segítenie kell rajta. Gondolatmenetéből az ismét megcsörrenő telefon zökkentette ki. A lányt óvatosan lefektette a kanapéra és a telefonjáért sietett.

- - Igen - szólt bele a telefonba,de immár a megszokott hangon, az előbbi aggódás teljesen eltűnt a hangjából.

- - Miért nem vetted fel a telefont?? - hangzott a számon kérő kérdés.

- - Öö......a fürdőben voltam..amúgy is mit számít az!

- - Hogy mit??? Még a főnököd vagyok és elvárom, hogy ha azt mondom, hogy ne késs egy fontos fogadásról,akkor ne késs!!!

- - Oké, értem fél óra múlva ott leszek.

- - Nem Kimi! Gyere ide azonnal!!!

- - Rendben Stefano, már ott is vagyok.

- - Remélem is! - azzal a férfi bontotta a vonalat.

A francba már el is felejtettem a fogadást. Ááhh még át is kell öltöznöm, mert csurom víz és sár lettem!De mégsem hagyhatom itt ilyen állapotban ezt a lányt. Ahogy elnézem nagyon sokat szenvedhetett: a ruhája szakadt, a teste tele van horzsolásokkal. De mi van ha tolvaj és mire hazaérek kilop a vagyonomból!! Áá,nem, biztos nem!!De mi van ha még is!!Kellett nekem ajtót nyitnom!! Nah mindegy, nekem sietnem kell, mert Stefano leszedi a fejem, ez most igazán nem kellett!

Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött mégsem hagyhatja ilyen állapotban így felvitte az egyik vendégszobába. Óvatosan lefektette az ágyra és gyengéden betakarta. Miután lefektette a szőke haját, ami máskor oly szép és selymes, de most csuron víz és sár, eltűrte az arcából. Ekkor vette észre a hatalmas sebet, ami ott virított szegény lány arcán. Gyorsan kisietett a szobából és egy egészségügyi ládával tért vissza. Óvatosan lefertőtlenítette a sebet, mikor a lány felszisszent, de magához nem tért. A férfi csak állt a szoba ajtajában és azon gondolkodott, vajon ki lehet a lány és miért pont az ő ajtaján kopogott. Ismét a telefon csörgése zökkentette ki.

- - Kimi! Hol a fenébe vagy már? Stefano már nagyon ideges.

- - Megyek már Mark. Csak történt pár dologâ026..

- - Jól van majd elmeséled, de most már gyere!

- - Ok ,már ott is vagyok.

Miután letette a telefont, fogott egy papírt meg egy tollat s írt egy üzenetet, mégse hagyhatja csak így itt. Az üzenetet az éjjeli szekrényre tette majd gyorsan átöltözött és már el is tűnt.

***

Mi lehet ez a hangos zaj? És hol vagyok?- kérdezte magától Rebecca. Körbenézett, de semmi sem volt ismerős a szobában. A zaj egyre hangosabb lett s így már ki lehetett venni, hogy valakik veszekednek. Rebecca nem hallotta tisztán ezért az ajtóhoz ment.

- - Hol van? - kérdezte egy türelmetlen hang.

- - Nem tudom, miről beszél!

- - De tudod! Tudom, hogy itt van.

- - De én nem tudom, kiről beszél.

- - Azt hiszed, hülyének nézhetsz?- ezután Rebecca egy lövést hallott. Nagyon megijedt, de úgy döntött még is lemegy. A lépcső aljánal, viszont látta a szőke, izmos férfit az igéző kék szemeivel, de a férfi már halott volt. Akkor nevetést hallott a háta mögül és arc nélkül is jól tudta, hogy ki az.

- - Nocsak Rebecca!

- - Colin! Miért kellett ezt?- mondta Rebacca, de már sírva.

- - Ezt csak magadnak köszönheted, csak is miattad halt meg. Én megmondtam, hogy előlem nem menekülsz. Bárhol leszel én megtalállak.

- - Neeeeeeeeeem!- zokogott Rebecca. Felült az ágyon és körbe nézett, a szoba üres volt, nem hallott mást csak a saját sírását. Nem tudta, hol van. Nem tudta, hogy került ide. A tegnap estére csak homályosan emlékezett. Részben még mindig az álom hatása alatt állt. Próbált felkelni, de még nagyon gyenge volt. Ekkor vette észre a szakadt sáros ruháját és keztek előjönni az emlékek, de a szobára akkor sem emlékezett. Mikor arcához ért, észrevette a kötést és eszébe jutott, hogy is szerezte. De ki látta el? Ki volt a megmentője? Mert a megmentője volt, hiszen megmentette az életét. Ha nem segített volna, akkor lehet, hogy az egyik útszélen feküdne....de ebbe inkább bele se mert gondolni. Ekkor vette észre a mellette lévő szekrényen lévő üzenetet, amit neki szántak...